Belépés Kezdőlap

Jancsó alapítvány

Sajtómegjelenés 2017

Új Pedagógiai Szemle 2017/3-4

Tanár, neveléstudós, eszmetörténész és oktatáspolitikus

JÁKI LÁSZLÓ: EGY OKTATÁSPOLITIKUS A XX. SZÁZAD FORDULÓJÁN. JANCSÓ BENEDEK. JANCSÓ ALAPÍTVÁNY, 2016.

Jáki László, a magyar neveléstörténet jeles kutatója újabb kötettel, egy tudós tanár, Jancsó Benedek életútjának, munkásságának bemutatásával gyarapította a szakma és az érdeklődők ismereteit.

Jancsó az „oktatásügy szürke eminenciása” volt, aki az ismert nagy nevek mellett, sokoldalú felkészültségével, szorgalmas munkájával, eredményes gyakorlattal, új gondolatokkal vitte előre hivatása és tudománya ügyét. A reform Jancsónál nem elcsépelt szólam, hanem a pedagógiai munka kiérlelt gyümölcse volt. Ezt bizonyítja Jáki László, amikor a szerző pedagógiai működését ismerteti.

Jancsó tanári munkásságát a Torontál vármegyei pancsovai állami gimnáziumban kezdte, ahol magyar nyelvet és irodalmat tanított. Két esztendő után, az 1880/81-es tanévtől Aradra került a Királyi Főgimnáziummal összekapcsolt Főreáliskolába. Aradon a magyar mellett németet és bölcseletet is tanított.

1887-ben Budapestre került a II. kerületi Főgimnáziumba, majd igazgatónak nevezték ki az akkor létesült I. kerületi Gimnáziumba. Bizonyára irodalmi munkássága is hozzájárult, hogy rövid ideig a miniszterelnökség nemzetiségi ügyosztályára helyezték, majd 1898-tól a VI. kerületi Főgimnáziumban folytatta tanári munkáját.

Munkaterületeinek rövid és nem teljes felsorolása is bizonyítja, hogy Jancsó Benedek a középiskolák gondjait belülről, a mindennapi gyakorlatból ismerte, ezen a tudáson alapultak a könyvben ismertetett reformjavaslatai. Tervezete a nyolcosztályos gimnázium teljes átalakítását célozta. Erről szóló elképzeléseit a történelmi előzmények bemutatásával kezdte, majd a korabeli középiskolák bírálatával folytatta. Igényes, elemző kritikáját megoldási javaslataival folytatta.

Tervezete szerint az új középiskola egységes lenne, de több fokozatból állna. Az indító alsó három osztály egységesítené az elemi iskola negyedik osztálya után következő iskolatípusokat. Ezt egy „vizsgálat féle” zárná, ami alapján egyesek szakiskolába kerülnének, az eredményesebbek pedig a középiskola felsőbb osztályaiba. Az egységes négy évfolyam szigorú vizsgával záródna, ami után a gyengébben végzettek mindazokba a hivatalokba kerülhetnek, amelyekre a régi érettségi jogosított, míg a sikeresebbek a középiskola befejező két éves szakaszába léphetnének, amelynek sikeres elvégzése jogot biztosítana a felsőoktatásba való belépésre.

Jancsó gondolatainak jelentőségét bizonyítja, hogy terve a későbbiekben, így például az 1970-es évek reformvitái során is felmerült.

Jancsó Benedeknek nemcsak a középiskola szervezetére voltak elképzelései, hanem részletes javaslatot is kidolgozott a feldolgozandó tananyagra és annak elosztására. Ezek részletes ismertetése túllépne egy recenzió keretein, de azt talán érdemes megjegyezni, hogy igen részletesen foglalkozott a túlterhelés kérdésével. Álláspontja szerint a szellemi túlterhelést a testi neveléssel lehet ellensúlyozni. A játékot a testnevelés fontos részének tekintette. A német mintájú katonás drill helyett a szórakoztató játékot helyezte előtérbe.

Mindezekről Jáki László részletesen beszámol Jancsó munkásságáról szóló könyvében. Szól arról is, hogy Jancsó reformtervezetének lényeges eleme az új kívánalmakhoz igazodó tanárképző intézeti pedagógusképzés. Ismeretes, hogy 1870-ben Eötvös József megalapította a középiskolai tanárképzés sajátos egyetemi szervezetét, a tanárképző intézetet. Ennek lényege, hogy az egyetemi tudományos szakképzést a tanárképzés céljai szerint rendezze, és kiegészítse a pedagógusi hivatás igényeinek megfelelően. Ezzel szemben a korabeli gyakorlat lehetővé tette, hogy eredményes tanárvizsgálat letételével is lehetett valaki tanár. Jancsó természetesen első és legfontosabb követelménye volt, hogy az egyetem négyéves bölcsészkarának elvégzése automatikusan ne jogosítson arra, hogy a fiatal jelentkező tanári vizsgát tehessen. Ezzel szemben az egyetem a tanárképezde helyett egyes tanárok vezetése alatt álló, szakmai és pedagógiai műveltséget nyújtó szemináriumokat indított el. A szemináriumok munkája egyre inkább a tudományos munkára való közvetlen felkészítés lett, nem pedig a tanárképzés követelményeinek szakszerű teljesítése. A tanárképzés háttérbe szorulását Jancsó világosan felismerte, és egyértelműen a tanárképezde oldalára állt. Tudta, hogy a színvonalas oktatás alapját csak jól képzett tanárok biztosíthatják. Ezért állt ki a pedagógusképzés korszerűsítéséért, és ezért foglalt állást a szuverén tanárok értékes munkája mellett.

A pedagógusokat az irodalom sok mindenhez: fáklyához, a nemzet napszámosaihoz stb. hasonlította; Jancsó erről szóló megállapítása prózaibb, de mélyen elgondolkodtató, és mindennemű oktatásirányítás számára mérvadó: „A tanító nem kézműves, nem hivatalnok /…/ nincs mestersége, nincs hivatala, csak hivatása” van. A pedagógusképzésnek erre a hivatásra kell nevelni a jelölteket.

Jáki László részletesen szól Jancsó Benedek szerepéről az iskolán kívüli oktatásban. Jancsó ezt a közoktatás egységes rendszerén belül kívánta megoldani. Legfontosabb feladatnak az analfabetizmus felszámolását tartotta. Ezt az iskolában indított tanfolyami rendszerrel akarta megoldani, külön a 16–24 és külön a 24–40 éveseknek.

A felnőttnevelés kérdése politikai vihart is kavart, hiszen az oktatás világnézeti és nemzetiségi meggondolásokat is közvetített. Jáki László a korabeli körülményeket és törekvéseket, Jancsó Benedek állásfoglalását részletesen, pontosan ismerteti.

Jáki László könyvében említést tesz arról, hogy Jancsó szellemi tevékenysége során foglalkozott a nemzetiségi politikával, a román történelemmel is. Jancsó 1892-ben miniszteri megbízással Románia közoktatásügyét tanulmányozta, majd a miniszterelnökség nemzetiségi ügyosztályára helyezték. Tapasztalatait, elgondolásait a Szabadságharcunk és a dákó-román törekvések (1895), A román nemzetiségi törekvések (1895), A román nemzetiségi és a daco-román törekvések története és jelenlegi állapota (1. kötet 1856, 2. kötet 1899), A román irredenta mozgalmak története (1920) című munkákban fejtette ki. Ezek a feldolgozások, ha nem is részei a bemutatott kötetnek, a szerzőről és a koráról kialakítandó teljes képhez hozzátartozhatnak. A magyar–román nemzeti ellentétek, történelmi, területi viták és vádaskodások az iskolai oktatásban is megjelentek.

 

A megjelent könyv egésze Jancsó Benedek példája nyomán a pedagóguspálya szépségéről, buktatóiról, az örökös megújítás igényéről, a szakszerűségről, a tudós tanár megvalósult eszményéről szól. Jáki László jól ismerte fel az életút időszerűségét. Munkáját segítette saját pályájának példája, elméleti felkészültsége, a tanári gyakorlat pontos ismerete.

-x-

 Háromszék Iochom István 2017. augusztus 21.,

 
Jancsó Antal, a Jancsó Alapítvány elnöke a gelencei ünnepségen A SZERZŐ FELVÉTELE
Jancsó Antal, a Jancsó Alapítvány elnöke a gelencei ünnepségen A SZERZŐ FELVÉTELE
Tizedik alkalommal szervezett a hétvégén Jancsó-emléknapokat a Jancsó Alapítvány Gelencén, Jancsó Benedek szülőfalujában. A 2008-ban indult kezdeményezés a kiváló székely tudósra, a Székely Nemzeti Tanács egykori alapítójára kívánja a figyelmet ráirányítani.
A gelencei megemlékezésekre Magyarországról rendszeresen érkeznek érdeklődők, most tizenhét Jancsó leszármazott, illetve látogató érkezett az anyaországból. A szombaton és vasárnap lezajlott programok megszervezésében a Jancsó Alapítvány együttműködött a kolozsvári Jancsó Noémi Egyesülettel és Gelence önkormányzatával. A kétnapos program szombaton a Szent Anna-tónál tett kirándulást követően megemlékezésekkel kezdődött, a megemlékezők először a Jancsó Benedek-iskola kertjében 2001. szeptember 15-én felavatott, Petrovits István által készített mellszobra elé vonultak, ahol Jancsó Antal, a Jancsó Alapítvány elnöke emlékeztetett: tizedik esztendeje, hogy évente rendszeresen visszajárnak Gelencére Jancsó Benedekre emlékezni és méltóképpen ápolni az emlékét „ennek a kiváló székely történésznek, amint azt Gelence is teszi, aminek érdekében a Jancsó Alapítvány eddig hét könyvet adott ki. Legutóbb tavaly jelent meg Jáki László neveléstörténész Egy oktatáspolitikus a XX. század fordulóján – Jancsó Benedek című könyve, amely kizárólag pedagógiai tevékenységével foglalkozó nagymonográfia. A kötetet januárban mutattuk be Budapesten, Erdélyben még nem került bemutatásra” – mondotta többek között az alapítvány elnöke, aki nemzeti színű szalagot kötött a szoborra, és meggyújtotta a Kovács Attila és Zsuzsa által őrzött és néhai Jancsó Imre római katolikus plébános által megszentelt gyertyát, amelyen a nyujtódi, esztelneki és nagynyujtódi, valamint a kézdivásárhelyi Jancsók nemesi címere látható. A jelenlevők egyperces néma csenddel emlékeztek a nagy székely tudósra, majd elénekelték a magyar himnuszt.
Az iskolakertből a 2013-as falunapok alkalmával felavatott turulmadaras emlékműhöz vonultak, ahol Jancsó Antal rövid beszédében azt hangsúlyozta, hogy Gelence székely lakói fontosnak tartják az olyan emlékművek állítását, amelyek megerősítik identitásukat, nemzeti öntudatukat. A bronzszobrot Gáspár Géza szobrász készítette, az emlékmű talapzatán Gelence címere és a község bejáratánál található székely kapu kicsinyített mása, továbbá egy Jancsó Benedek-idézet látható. „A székely népnek lelke van. Ez a lélek fogja őt megvédeni s megtartani az idegen rabságban is a magyar nemzet számára mindaddig, amíg csak egy magyar él a Duna és Tisza medencéjében” – olvasható a turulmadaras emlékmű talapzatán.
Ezt követően a résztvevők az Árpád-kori műemlék templom cintermében 2010-ben felállított Jancsó-kopjafához mentek, ahol az elmúlt találkozó óta elhunyt Jancsókra, többek között a múlt hónap 17-én hetvenéves korában eltávozott Jancsó Miklós kolozsvári íróra, színművészre és tanárra emlékeztek néma csenddel, és megcsodálták a műemlék templom középkori falfestményeit. Délután Haralyba látogattak, ahol az 1894-ben épített Fejér-kúriát, valamint Szőke Tibor és fia, Barna kádárműhelyét tekintették meg.
Tegnap délelőtt a központi Szent Imre római katolikus templomban szentmisén vettek részt, délután pedig Kézdivásárhelyen a Molnár Józsiás parkban 2014-ben a Székely Nemzeti Tanács és a Jancsó Alapítvány által Jancsó Benedek születésének 160. évfordulóján állított domborműves emlékjelnél rótták le kegyeletüket a nagy székely tudós emléke előtt. Visszatérve Gelencére, a Ladia falurészen megtekintették a Jancsó Benedek szülőházának helyén álló porta kapulábára 2010-ben elhelyezett emléktáblát, majd a Nádika-tetőre mentek, ahol együtt ünnepeltek a gelenceiekkel, szabadtéri misén vettek részt. Jancsó Antal, a Jancsó Alapítvány elnöke érdeklődésünkre azt is elárulta: a gelencei önkormányzattal közösen azon munkálkodnak, hogy a szülőfaluban egy Jancsó Benedek-emlékházat hozzanak létre.
-x-

Jancsó alapítvány

2021 Tahitótfalu, Béke u. 33.

Adószám:18030497-1-13

E-mail: info@jancsoalapitvany.hu

Web: www.jancsoalapitvany.hu

Adója 1%-ának felajánlása

Számlaszám: CIB 10700581-49378508-51100005

BIC (SWIFT) kód: CIBHHUHB

IBAN SZÁM: HU53 1070 0581 4937 8508 5110 0005

Jancsó alapítvány
Copyright (C) 2017 Jancsó Alapitvány. Minden jog fenntartva.